Az 1 méteren szerzett bronz után ismét parádézott Fehér Luca: ezúttal a toronyugró döntőben végzett ezüstérmesként a budapesti junior Európa-bajnokság utolsóelőtti napján. Both Franciska úgy lett ugyanebben a számban 9., hogy az ötödik helytől mindössze hat pont választotta el.
Már délelőtt érződött, hogy Fehér Lucának komoly esélyei lehetnek a B-korcsoport toronyugró számában: három kör után vezetett, amikor az aktuális ugrására még 8.0-asok is érkeztek, és négy fordulót követően a második helyen állt, ami azt jelentette, hogy a kötelező ugrásokra kapott pontoknak hála a finálét elég jó pozícióból kezdheti. Persze, azért még a szabadon választottaknál sem ártott a koncentráció, az utolsó nem is sikerült annyira jól, így Luca végül 5. helyen masírozott a fináléba.
Both Franciska is stabilan indított, a negyedik ugrása volt valamivel haloványabb, aztán a hetedik sem sikerült annyira jól, de a 11. hely így is meglett, plusz élt a remény, hogy a három “free” ugrás jobban megy majd és feljebb tud lépni.
Így is történt: bár ő mindhárom alkalommal 7.5 méterről ugrott, így a DD-i valamelyest behatárolták a lehetőségeket, ám amit lehetett, Franciska kihozott a három kísérletből. Olyannyira, hogy a középsőnél egy kieső 5.5-öt és néhány 6.0-ást leszámítva kizárólag 6.5 és 7.0 sorakozott a neve mellett, ami mutatja, mekkorát javult. Kár, hogy a dobogósok mögött valami veszettül összesűrűsödött a mezőny, az ötödiket és a tizediket mindössze 8 (!) pont választotta el, és Franciska itt végül a 9. helyre került.
Hanem Fehér Luca! Megint fantasztikusan stabilan teljesített, bár ő sem ment fel 10-re – mindháromszor 7.5-ről indult –, a 2.4-2.7-es DD-kkel is bőven versenyben volt. Az első két ugrása megint briliánsra sikeredett, különösen a második, amelynél még egy 8.0-as is felvillant.
Olyannyira, hogy egy pillanatra az arany is megcsillant, függetlenül attól, hogy a harmadik ugrás nem sikerült annyira tisztán. A bajnoki címhez az kellett (volna), hogy a kvaliban élen záró orosz Margarita Kuvshinova rontson. Két napja, 1 méteren megtette, azaz nem volt teljesen irreális vízió, hogy Luca a Himnuszt hallgatja az eredményhirdetésen, ám Kuvshinova ezúttal nem horpadt be: egyrészt ő mindhárom ugrását 10-ről csinálta, mindegyik 3.0-ás vagy erősebb DD-s volt, és a középső kivételével teljesen tisztán hozta őket. Másrészt, mivel az utolsóra is 67 pontot kapott, megnyugtathattuk a lelkünket, hogyha Luca még jobbat ugrik utolsóra, akkor sem tudta volna megelőzni az oroszt. Meg azért ne legyünk telhetetlenek: már az is óriási teljesítmény, hogy Luca ezüstérmesként végzett és a döntőben lepipálta a délelőtt előtte végző két ukránt, plusz a fehérorosz Puzt, aki előtte végzett 1 méteren.
„Luca most még mindenben jó, műugrásban és toronyugrásban is, később derül ki, mi lesz igazi erőssége – értékelt edzője, Kárpáti Éva. – Neki a merülése egészen kivételes, azaz ha jó az ugrás, alig fröcsköl valamit a vízbeérkezéskor, ami toronyugrásban szépen tudja hozni a pontokat, ahogy az ma is történt. Egyelőre kíméljük az izmait és az ízületeit, azaz csak hét és fél méterről csinálja az ugrásokat egy kivételével, viszont az is mutatja, mennyire stabil szintet hozott, hogy sok olyan ellenfelet előzött meg, akik nehezebb programmal jöttek és tízről ugrottak.”
„Úgy éreztem, hogy felkészültem jöttem ma az uszodába, jó érzésekkel – mesélte Luca. – Este még nagyon átgondoltuk az ugrásokat, nagyon bíztam magamban – és örülök, hogy így sikerült.”
És itt még nem volt vége a menetnek, hiszen az eredményhirdetést követően Luca máris szaladt vissza a toronyhoz, hiszen Both Franciskával még a 3 méteres szinkron számban is érdekeltek voltak.
Más kérdés, hogy itt nincs korosztálybeli megkülönböztetés, mint az egyéni számokban, azaz együtt kell ugrani a „nagyokkal”, avagy van némi kihívás abban, amikor 14 évesen akár 18 esztendősekkel szemben kell helytállni. A lányok így is szépen teljesítettek, szemre hovatovább láthatatlan különbséggel szorultak a 7. helyre úgy, hogy az előttük holtversenyben 5-6. brit és lengyel duó 0.26 ponttal kapott többet…
A fiúknál a B-korcsoportnak a 3 méteres szám szerepelt a programban Koós Ádámmal és Latincic Teodorral. Nos, a fiatalurak becsülettel tették a dolgukat, az ugrásaik többsége rendben is volt, a kötelezőket szépen hozták, itt is, ott is érkeztek 7.0-esek is egy-egy alkalommal. Ám elég masszívan teljesítettek a riválisok is, azaz itt már egy-egy, a közepes kategóriának az alsóbb régiójába sorolható kísérlet sem fért bele azoknak, akik a fináléra vágytak. Noha Ádám és Teodor sem hibázott látványosat – sőt! –, egyszerűen a többiek még koncentráltabban ugrottak: az első 12 mögött volt egy húszpontos szakadás, ami mutatja, hogy a döntősök másfajta minőséget hoztak ezen a délelőttön.