Az 1 méter után a jóval komolyabb kihívásnak számító 3 méteren is döntőbe jutott Abay Dániel a budapesti junior Eb ötödik napján. Huszonnyolc induló között sikerült simán kiharcolnia a finálét, igaz, ott picit haloványabban teljesített, így végül a 12. helyen végzett – Szabó Péternek és Szabó Anninak ezúttal nem sikerült a továbbjutás.

Egészen elképesztő feszességgel ugrott Abay Dániel a férfi 3 méter selejtezőjében. Az első hét (!) körben mindössze egyetlenegy (!) 6.0-os szerepelt a neve mellett, és az volt a „leggyengébb” pontszáma, egyébként kizárólag 6.5-7.0-sek sorjáztak, avagy a bírók bámulatos egységességgel látták kifejezetten jónak a teljesítményét. Az utolsó háromban sem történt vészes visszaesés, még ha itt több volt a 6.0-os is, ám egyetlenegy 5.5-től leszámítva érvényes volt a teljesítményére az Esterházy Péter-féle örökbecsű: bizonyos szint felett nem megyünk bizonyos szint alá.

Merthogy Dani tényleg elkapta a ritmust, vagy ahogy edzője, Kárpáti Éva ecsetelte: „amikor nemzetközi mezőnyben tud versenyezni, akkor képes nagyon komolyan felszívni magát, számára ez kifejezetten inspiráló, ezt lehetett látni délelőtt is.”

Meg is lett a jutalma: kétség sem férhetett hozzá, hogy ott a helye az esti folytatásban, hiszen a 8. helyen hömpölygött tovább.

A finálé első két körében aztán még sikerült ugyanezt a szintet tartani, a két és fél szaltó, majd a három és fél is jól sikerült, 50+-os pontot hozott, az elsőre ugyanúgy bemasíroztak a 7.0-esek is. A harmadiktól viszont picit elkezdett tompábbá válni Dani, talán nem feltétlenül függetlenül attól, hogy ekkor jöttek a 3.0 DD-s ugrások. 

Aztán, akárcsak az 1 méteren, utoljára bevállalta a legnehezebbet, egy 3.4-eset, ez azonban nem úgy jött össze, hogy esélye legyen ellépni a 12. helyről – már csak azért sem, mert a riválisok elég összeszedetten pattogtak a deszkákon, avagy a döntőben alig láttunk komolyabb rontást.

Persze, Danitól a döntő is kiváló eredmény, pláne az egyik topszámban az A-korcsoportban, baj nem történt, vagy hogy ismét Kárpáti Évát idézzük: „Menni kell tovább, dolgozni, nagyon keményen, mert látszik, hogy meglehet az eredménye.”

Ami a többieket illeti, két Szabónk volt érdekelt még a selejtezőben – Dani mellett Péter is ott volt a deszkákon az A-korcsoportban, 3 méteren. És ő is kifejezetten jól indított, az első négy ugrására szintén szép számban „kocogtak be” a 7-esek, viszont aztán akadt három, kevésbé acélos kör, így hiába javult vissza a záró három kanyarra – az utolsó kettő 56 és 51 pontos lett –, az a középső kisebb lankadás sajnos ebben a rendkívül erős mezőnyben azt jelentette, hogy nem lehetett reális esélye a döntőre és végül a 19. helyen zárt.

A lányoknál Szabó Anni teljesítményére sem lehetett panasz az 1 méteres selejtezőjében: igazából a 6. és a 8. körben akadt egy-egy olyan ugrása, aminél nem jelent meg 6.0-os a kalkulusok között, viszont az „anyagerősség”, azaz a DD-k miatt tőle még stabilabb teljesítmény kellett volna a döntőhöz. Helyezés alapján messze volt, hiszen 18. lett, ám a 12. helyezettől összességében 17 pontra volt csupán, azaz rém sűrű volt a mezőny – ugyanakkor jellemző, hogy az utolsóként beslisszanó görög lánynak egy ménkű rossz ugrás is belefért, miután két komolyabb kísérlete is jól sikerült.

Egyébként a németeké volt ez a nap, mindkét számot ők vitték, a lányoknál Emily Deml, a fiúknál a 1 métert is behúzó Finn Awe nyert, és itt még az ezüst is egy germánnak, Louis Foersternek jutott – egyébként ez volt az első versenyszám, amelyikben nem jutott érem az oroszoknak, holott a kvalit még 1-3. helyen zárták…