Magyar érem a Duna Arénában: Fehér Luca szenzációs versenyzéssel, a döntőben minden addigit felülmúló nívójú ugrásokkal odaért a harmadik helyre a B-korcsoport 1 méteres versenyszámában!

Mint mindig, a zárkörben az aktuálisan az első három helyen álló versenyző ott állt az erre a célra felállított háttérfal előtt… A hatodikként szólított Fehér Luca egy újabb szenzációs ugrással élre állt, így bemehetett középre; hogy aztán eggyel odébb lépjen rögtön, hiszen a fehérorosz Puz rögvest meg-, pontosabban visszaelőzte, node ez várható volt, elvégre ő is előtte végzett a selejtezőben.

Meg még másik hat, azaz elvben túl ideje nem maradt Lucának e kitüntetett helyen, függetlenül attól, hogy tényleg pazarul teljesített délután. Az első körben még 6. volt, aztán eggyel előre lépett, mert igazából hiba nélkül tette a dolgát, özönlöttek a 7.0-esek mindkét ugrására.

Harmadjára pedig soha nem látott minőségben adta elő a hátra másfél szaltót, úgyhogy erre már 7.5-ök jöttek, sőt, akadt egy 8.0-as is, az összpontszámok pedig mutatták, mennyire egyenletesen teljesített: 49.20, 50.40, 51.75.

Csak hát Puz után még jött két orosz és egy ukrán is – márpedig a két náció elég komolyan “leuralta” eddig a versenyszámokat. Hogy az olasz és a brit riválisról ne is beszéljünk, pláne, hogy Jamelaah Eakin a 2.6DD-t tartogatott a végére; igaz, a középsőbe belehibázott, így ez hiába lett szép, Luca mögé érkezett. Akárcsak az egyik orosz, Kuvshinova, akinek szintén lekonyult a zárókísérlete, csupán 39 pontot kapott rá. És már csak két ugró maradt, és Luca még mindig a fal előtt állt…

A harmadik fordulót az élről indító ukrán Polonets nem hibázott, azaz Luca átkerült a jobb oldalra, az ukrán és a fehérorosz társaságában…

Csak hát legutolsóként az a Shmeleva lépett fel a deszkára, aki mégiscsak első lett a selejtezőben, azaz a hozott pontjainak hála komoly fórral indult, ráadásul rögtön elsőre odavágott egy 56 pontosat. Igaz viszont, hogy a következő kanyarban nagyon látványosat rontott, így visszaesett a harmadik helyre… Mégis… Egy 2.6-os záróugrás jött, elég lett volna jól kiviteleznie ahhoz… Ám érződött, hogy benne maradt az előző baki, ez sem volt tiszta, olyannyira nem, hogy 4.0 és 5.0-ök álltak a táblán – a következő pillanatban pedig hatalmas hangzavar terítette be az Arénát a fenenagy ünneplést csapó szurkolóknak hála, miközben Luca fülig érő szájjal omlott edzői, Kárpáti Éva és Dákai Dávid nyakába. Igen, meglett az érem, egy csodálatos bronz, amire senki nem gondolt volna. Pontosabban…

„Titkon, nagyon titkon azért reménykedtünk benne, bár őszintén szólva, inkább három méteren – értékelte a történteket Kárpáti Éva (Luca egyébként ott sem járt messze a dobogótól s lett végül 5.). – Nem gondoltam volna, hogy a nagyhatalmak ugrói egy méteren tudnak rontani, de végül ez történt; miközben Luca végig nagyon szépen versenyzett, az utolsó ugrást pedig még sosem csinálta meg ennyire jól. Gyönyörűen dolgozik, mentálisan nagyon erős – ő igazi, nagybetűs sportoló.” 

Luca, immár az éremmel a nyakában boldogan osztotta meg gondolatait: „Ez most nagyon nagy öröm, nagyon büszke vagyok magamra… Délelőtt sem ment rosszul, igaz, akkor rontottam egy kicsit, de abból fel tudtam állni, és ez a legfontosabb. Nagyon sokat készültünk arra, hogy a döntő így sikerüljön, megpróbáltam mindent megtenni, örülök, hogy ez meghozta az eredményt.”

A Both-ikrek másik tagja, Johanna is bemutatkozott és volt néhány kifejezetten szép ugrása a selejtezőben, különösen a második és a hatodik kísérlet sikerült elsőrangúan, erre 7.0-esek is érkeztek, a 403B egyenesen 46.80 pontot hozott, és Johanna végül a 15. helyen zárt.

A fiúk 10 méteres toronyugró számában az aprócska orosz, Miroslav Kiselev 30 pontos fölénnyel győzött, remek ugrásokkal – neki ez már a negyedik érme itt, hiszen győzött a csapattal és a szinkron 10 méteren, míg 1 méteren bronzérmes lett. Az 1 métert megnyerő ukrán Nazarii Kononenko most másodikként végzett, a bronz pedig a holland Ivan Alexandrovnak jutott.

Szintén az oroszok diadalmaskodtak szinkron 3 méteren a fiúknál – Matvei Pomoshnikov és Ivan Sautin meggyőző különbséggel bizonyult a legjobbnak a német és az ukrán duó előtt. Apropó, nem puszta névrokonságról van szó: Ivan a minden idők legjobb orosz ugrójának számító Dmitri Sautin fia – a vér nem válik vízzé, avagy épp 20 esztendővel azután, hogy az öt olimpián nyolc érmet szerző legenda Európa-bajnok lett Budapesten (3 méter egyéniben, bár akkor még a szigeten rendeztük a versenyt), most a fia is az Eb-dobogó tetejére állhatott, ha a juniorok között is.

Egyelőre.