A zárónapon nem sikerült döntőbe jutniuk a magyar indulóknak a junior Európa-bajnokságon – ettől függetlenül gyönyörű emlék marad a Duna Arénában rendezett esemény. Nekünk is, és a most visszatért oroszoknak különösen: ők óriási fölénnyel lettek elsők az éremtáblán és a pontversenyben is.

Az első hat nap izgalmait követően a zárás – legalábbis a délutáni döntők – nyugodtabban teltek magyar szempontból, merthogy az A-korcsoportban sajnos nem jött össze a döntő a lányoknál 3 méteren, illetve a fiúknál 10 méteren.

Nem múlott sokon persze, egy-egy ugrás sikerülhetett volna hangyányival jobban, és akkor tán lett volna kiért izgulni a finálékban, de panaszra így sem lehet ok: a magyar fiatalok szépen helytálltak a hazai rendezésű junior Európa-bajnokságon.

Ami az utolsó napot illeti, Szabó Anni és Kim Bora Cathleen igyekezett a legjobb 12-be jutni 3 méteren. Különösen Anni kezdett ígéretesen, négy kör után ott állt a küszöbön (11. hely), aztán előbb a kevésbé magas DD-k miatt kezdett hátrébb csúszni, bár ekkor még hozott egy jó szintet, az utolsó két körben viszont már hibázott is, így végül a 22. helyig csúszott vissza.

Kim Bora is hasonló utat járt be, sokáig gyűjtögette az 5-6-os osztályzatokat, ám a két legnehezebb kísérletet már nem sikerült hasonlóan tisztán előadnia, így a 26. helyen zárt.

A fiúknál Szabó Péter picit hullámzóbban teljesített, akadt néhány igen szép ugrása, amikor bőven jutott 7.0-es is a pontozóktól, ugyanakkor becsúszott egy-egy közepesebb is, és mivel ő az összes kísérletét 7.5-ről ugrotta egyelőre, az anyagerősség itt, a nagyok között – ahol a túlnyomó többség 10-ről repül – nem igazán emelte a döntőesélyesek közé. Mégis, Péter épp az utolsó kör előtt rakott össze egy 54 pontosat, amivel felkapaszkodott a 13. helyre, azaz egy újabb jó ugrással bőven maradt esélye.

Maradt volna – ám a másfél hátraszaltó másfél csavarral megint nem volt annyira tiszta, hogy 37.20-nál többet hozzon a konyhára; a 12. hely mindössze 16 pontra volt, ami toronyban nem túl sok, ám ebben a sűrű mezőnyben Péterünk így a 16. helyen végzett.

„Az utolsó napra már picit elfáradtak a gyerekek, Cathleennek ráadásul már túl sok mindene fájt. Megvolt azért a lehetőség, de picivel több kellett volna mindenkitől a döntőhöz – nem baj, dolgozunk tovább, mert látszik, hogy érdemes” – összegezte tanítványainak teljesítményét Haász Katalin.

Azért nem maradt magyar elismerés nélkül a délután sem: Antonio Silva a döntők kezdete előtt egy-egy emlékplakettel köszönte meg Kelemen Ildikónak, a szövetség elnökének és a szervező-bizottság társelnökének a verseny megrendezését, valamint Baji Balázsnak, a Nemzeti Sportfejlesztési és Módszertani Ügynökség vezérigazgatójának az esemény támogatását.

Az utolsó érmek közül egy aranyat ismét elvittek a németek: az 1 méteren győztes Emily Deml a 4. helyről indulva előzte be az orosz és ukrán riválisokat. A legnagyobb fiúk toronyugró-fináléja pedig a műugró-viadalok szokásos fantasztikus végjátékát hozta, fordulóról fordulóra változott az élboly, hol brit, hol olasz, hol orosz klasszis állt az első helyen. A zárókör igazságot tett – mind a négy éremesélyes ugyanazt ugrotta (két és fél szaltó hátra, másfél csavarral), és az élről indító orosz Kosimov jó közepese elegendő volt, miután a többiek sem mutattak ennél jobbat; egyedül honfitársa, Khaile brillírozott, így ő a 80 pontos finisével felugrott a negyedikről a második helyre, míg Raffaelle Pelligra megmentette az olaszok becsületét, elvégre az európai deszkákon és tornyokban igencsak komoly erőnek számító taljánok a nyitónapi csapatverseny második helye óta vártak a következő érmükre…

A csapatversenyt viszont az idei évre visszafogadott oroszok nyerték hatalmas fölénnyel: összesen 17 érmet gyűjtöttek, közte 9 arannyal. Igazából az oroszok, a németek és az ukránok komolyan leuralták ezt a kontinensviadalt: az 51 megszerezhető éremből 40 jutott nekik.